A Mobility & Stretching elengedhetetlen!

Mindenki ismerheti talán a mondást, hogy ép testben ép lélek. Azt gondolom ezt akár meg is fordíthatnánk: Ép lélekkel ép test. Ahogyan a mindennapi mozgásra szükség van, olyannyira fontos a lelkünk ápolása is.

A jógáról a legtöbb embernek a kicsavart pózokban magukban motyogva mantrázó, fura lények jutnak eszükbe. Érdekes kép mindez egy olyan ősi mozgásformáról, amit olyan idős emberek is könnyedén végeznek, akikből azt sem nézzük ki, hogy lábra tudnak állni.
Ha tovább viszem ezt a gondolatmenetet, említhetem a kisgyermekeket. Nem véletlen vannak a jógában olyan pózok, hogy ‘kisgyermek’ póz, vagy pedig ‘boldog baba’ póz, hiszen a kis apróságok még használják ezeket a mozdulatokat. (Csöndben jegyzem meg, mindkettő nyújtó gyakorlat.)
Kicsinek még tudja az ember mi jó neki: annyit eszik, amennyit kér, annyit alszik, amennyire szüksége van. Tud szabályosan guggolni és a teste is úgy hajlik, amennyire csak lehet, ami amúgy nem egészségtelen. Teszi mindezt addig, ameddig az “okos felnőtt” rá nem erőlteti azt, ami neki jó, hiszen ő felnőtt, ő jobban tudja. Aztán pedig csodálkozunk, hogy kicsinek testi fogyatékossággal élik mindennapjaikat, kezdve a súlyosabb deformitastól, a gerincferdülésen át, eljutva a kívülről csak egy szimpla térdfájásig.

Hogy jön ide a jóga?

Akár kimondjuk, akár nem, a Mobility & Stretching igencsak közel áll a jógához.
Ugyan arról szól mindkettő: egy teljeskörű, minden izmunkat megmozgató testedzés, ami minden ember számára kivitelezhető, miközben maximális védelmet nyújt, az amúgy is folyamatosan terhelt gerinc és ízületek számára. Egész óra alatt folyamatosan húzzuk- nyújtjuk és feszegetjük a határainkat, mindezt úgy, hogy nem alapkövetelmény a hajlékonyság.
Mindez már elég ahhoz, hogy a mindennapi akadályokat, az életadta stresszhelyzeteket jobban és könnyedebben kezeljük, hiszen ez akár akarjuk, akár nem, kihat a tudatunkra és lelkünkre is, aminél jobbat talán csak nehezen adhatnánk magunknak.

Az, hogy az izmainkat nyújtjuk, szépen, okosan és folyamatosan terhelve a szervezetet, így kimozgatjuk a gócpontokat, lenyújtjuk-megnyújtjuk azt. Szüksége van rá, mert ezzel olyan blokkokat oldunk fel a testünkben, ami nemcsak testi megkönnyebbülést, hanem lelkit is eredményez. Bele sem gondolunk, de amint kinyitjuk a szemünket és megmozdulunk, már fizikai terhelést kap a test.

Azzal, hogy felülünk (jelzem, legtöbben, legtöbbször helytelenül…) azzal, hogy lábra állunk, mar terheljük a gerincet, a lábainkat, a testet. A nap többi részéről ne is beszéljünk.
Egy átlag igénybevétel után, ami már önmagában kikezdheti a testet, hiszen a helytelen tartás, a bokasüllyedés, az egyoldalú mozgás, mint például válltáska / számítógépnél az egér fogása, keresztbe tett lábbal ülés, nem feltétlen hat jótékonyan a testre.
Szóval egy ilyen igénybevétel után még elmegyünk súlyokat emelni, vagy egy olyan mozgást végezni, ami a deform testünket csak fokozza. Félreértés ne essék, nem vagyok semmilyen mozgásforma ellen, akkor, ha mellette a test folyamatos kompenzálást és iránymutató mozgást kap az egészséges állapot felé.

Most már kezdjük érteni miért fontos a Mobilizáció és a Stretching?
Nem baj, ha nem. Ez még csak a nulladik információ volt.

Győri Betti
Mobility & Stretching